Tenger vagyok mi csendes vagy morajlik...
A reggeli napsugarak gyengéden cirógatták lábam.Áttörtek az ablak üvegén,semmi nem állta útjukat.Halk zaj ütötte meg fülem.Érzékeim egyre jobban kiélesedtek. Puha párnámon élmény volt álmodni.Takarómat magammal rántva fordultam át másik oldalamra,és sóhajtottam egyet.Fent voltam már,de szemeimet lusta voltam kinyitni.Pár percig némán feküdtem,majd rászántam magam,és felkeltem.Ügyeltem arra,hogy először a jobb,majd a bal lábam érintse a hűvös padlót.
Bolondos április. Azt gondolná az ember,hogy odakinn tombol a tavasz,de ez koránt sincs így. Az öltözés még igényel perceket.
Kábán lépkedek a szekrény felé,hogy kiválasszam mit veszek fel ma suliba.Tekintetem megáll egy élénk,piros pólón,amihez fekete csőfarmert választottam.Kihúztam az íróasztalom egyik fiókját,azt,amelyikben a karkötőimet,nyakláncaimat,gyűrűimet tartom.A fekete bajuszos nyaklánc és 1 db vékony,fekete szilikon,és 1 ugyanilyen,csak piros színű karkötő tűnt mára a legjobb választásnak.Az ember lánya nézzen már ki valahogy,nemde?Nem tartozom a divatpicsák köze,de adok magamra.Enyhe sminket még magamra dobtam,hajam kiengedve maradt.Így indultam le a lépcsőn,ugyanis emeletes házunk van.
-Jó reggelt!-kiáltom,bár válaszban nemigen reménykedek.Jól gondoltam.Sehol senki.-Akkor ma is egyedül.-beszélem meg magammal.
Kimentem a postáért,megreggeliztem,énekeltem,miközben bömbölt a zenecsatorna,egyszóval a szokásos reggeli rituálé.
Ránézek a konyha falán található órára.Fél nyolcat mutat.Imádom,hogy nincs első órám. Felkapom a fekete-kék színű táskám,fekete bőrdzsekim,és ugyanilyen színű deszkás cipőm.Kész vagyok!Indulás!Bezárom az ajtót,és belevigyorgok a napsütésbe.Csak kissé néztem ki hülyének. Sötét cuccaim azonnal megkezdték a melegítést.Lendületesen lépkedek a járdán,gondolataim messze járnak.
-Emma!-szólít meg Luca.Hangja vidámságról árulkodott.Megvártam míg átér a zebrán,és együtt baktatunk tovább a buszmegállóig.-Jó reggelt drága!Újság?-érdeklődöm mosolyogva.
-Április második napja a mai.Csütörtök,és Áron névnap.-csicsereg barátnőm.
-Pontosan,holnap pedig péntek és Ricsi.-válaszolok szerintem jól.
-Megnézted reggel,mi?-nevet fel,és ugrálni kezd,barna táskája ide-oda kalimpál a hátán.
-Pontosan!-kuncogok.Imádom az ilyen kezdést.Bár mind ilyen lenne...-Hol hagytad a kitűzőid?-kérdezem meglepetten.Luca maga a szivárvány és vidámság,mindent díszít és csillogtat.Ezek után gondolom nem meglepő,ha azt mondom,hogy táskáit csilingelő,villogó,és színes darabkák ékesítik.
-Hát,az a helyzet-állt meg egy pillanatra-eljönnél ma suli után venni őket?-biggyesztette le a száját.
-Persze,de mi történt?-kíváncsiskodok tovább.
-Tegnap nálunk volt Fanni,és eléggé megtetszettek neki.
-Sejtettem,hogy ilyesmi áll a háttérben.-bólintok,Luca pedig új energiára kap és énekelni kezd.
-Az esőt felszárítani úgy sem tudod.A szelet megfordítani úgy sem tudod...-kezdett bele egy Máté Páter számba,de hogy miért épp a 80'-as évek egyik slágerébe,azt szerintem ő maga sem tudja.Minden esetre jó volt hallgatni szépséges hangját.-Úgy száll mint szürke por,és a perc hordja el.A refrént együütt.-dalolta,mire egy jóízűt felkacagtam,és megöleltem bolondos barátnőm.Kérésének eleget tettem.
-Hogy az eltűnt boldogságot visszaidézzék egy fázós alkonyon.-ezzel a mondattal értünk a célhoz.Páran megtapsoltak minket,valaki ránk se figyelt,de volt olyan is,aki míg nem jött a busz,végig minket bámult.No igen,így kell befutni. Legalább a környéken lesz hírnevünk...
Lucával ovis korunk óta barátnők vagyunk,általánosban egy osztályba jártunk,középsuliba szintén.Jó pár évet lehúztunk egymás mellett.Eddig úgy 13 évet.Pár házasság nem bír ennyit ki.Mondjuk az más tészta.
-Mi a helyzet az álommal?-kérdezi Lulu,miközben almát falatozik.A buszon.Nos,igen.
-Semmi változás.Holnap jön Ati és míg ő lezúzza a terepet én csorgatom a nyálam.-rántom meg a vállam,társam pedig elgondolkodott.-Hé,miért kérdezted?-legyintem meg a kezem az arca előtt,mert elbambult.
-Csak úgy.-válaszolja hanyagul.Nekem itt valami bűzlik.Ezt súgja a rendőr nélküli szimatom.
Az út további része csendben telt,felkészültünk az agyi fárasztásra,ami meg is történt hét órán keresztül.A hét vége felé a diáksereget az élőhalottak közé sorolhatnánk.
-Holnap írunk valamiből?-kérdezi Karolina,az osztálytársam,miközben kifelé támolygunk az épületből.
-Igen,angol témazáró.Németből és közgazdaságból pedig felelhetünk.Készülj!-szólok rá,mert Lina nem tartozik osztályunk tanulói részéhez,amolyan győzni jöttem de az elégséges is megfelel.A jól bevett szokás pedig az,hogy ilyenkor a jelesek korepetálnak,nekem pedig se energiám,se időm nincs ilyenekre.
-Csapjunk a lovak közé!-"köszöntöm" a drágát és hanyagul elsétálok mellette,mire ő boldogan követ.
-Szóval legyen kutyás,meg lila,meg rózsás és sárga,fekete-fehér....-darálta,én pedig úgy éreztem nem bírom tovább. A boltba Luca konkrétan berontott,és egy szerencsénk volt.Az,hogy régóta ismernek minket,és rögtön kaptunk segítséget.Belátom,szükségünk is volt rá.Egyet tőlem kapott,két darab az üzlet ajándéka.Barátnőm oda volt meg vissza.Anya épp a városban járt,és mondta,hogy oda jön értünk,és hazavisz.Megúsztuk a buszozást,hála égnek!
-Mizu lányok?-érdeklődik anyukám,közben a forgalmat figyeli.Én fáradtan vettem egy mély levegőt,Luca pedig rappelt egyet.Neki honnét van ennyi energiája?Az enyém mind elszállt.Még a tartalék is.Hülye hangulatingadozások!
Hazaérve felfutottam a szobámba,ledobtam a táskám a sarokba,és bekapcsoltam a rádiót.Legszívesebben kiálltam volna egy dombtetőre,és elordítottam volna magam. Szét tépett fotók,üres lapok,üres napok.Érzem legbelül már én is üres vagyok.
Fél óra múlva,már csendben tanultam az asztalom mellett.
-Emma?-hallom meg apu komoly,mély hangját.Hazaért.
-Tanul.Tombol.-válaszolja semmitmondón anyám.Na persze,én és a lázadás.Ugyan már!
A zsörtölődés túlságosan lefoglalt,és azon kaptam magam,hogy valaki kopog az ajtómon,majd óvatosan benyit.
-Apuu!-ugrok vidáman a nyakába,és majdnem fellököm.
-Mi a szitu lyányom?-mosolyog.
-Herzlich wilkommen!Alles is O.K. Was gibt's Neues?-váltok át németre.Szerencsére édesapámnak felsőfokú nyelvvizsgája van belőle,így mi jól el szoktunk csacsogni.Egyébként a következő mondatok hangzottak el:Isten hozta!Minden oké.Mi újság van?
-Gewöhnlich,vagyis csak a szokásos.-feleli,és szorosan megölel.-Csak így tovább.-azzal lefelé indul.
Gyorsabbra veszem a tempót,és másfél óra múlva végzek is a munkámmal.
-Megütött 2 perce a hétvége szele!-mondom plüssmacimnak,aki az ágyamon pihent.Berakodtam a táskámba,és elindultam vacsizni.Már épp kivenném a meggyes joghurtot a hűtőből,mikor megszólal a telefonom.Szerencse,hogy tudok pihenni is egyébként.Rápillantok a Samsung kijelzőjére.Berni az.-Csáó!Mesélj!
-Szia!-köszönt komoran,akár egy temetésen.Agyára megy az iskola.-Jankával moziba megyünk.Jössz?
-Mi kéne?-váltok üzleti hangra. Az előbbi csak ócska csapda.
-Nincs hátsó szándékom!Komolyan!-tiltakozik,és a háttérben csörömpölést hallok.
-Persze,én meg Rudolf vagyok,a rénszarvas!Nem most jöttem le a falvédőről!Randizzak veled,de úgy,hogy ott van Janku.Majd ilyet a szülinapodon.-lehet,hogy ez flegma volt,de majd megnyugszik.Sokallom a húzásait.
-Csak beszélni szeretnék veled.-sóhajt nagyot.
-Szombat.-nyögöm ki.-Várlak.
-Köszönöm.
-Puszi!-köszönök el gyorsan,és kinyomom.Ez érdekes lesz.
