Élvezd az életet, menj csak neki bátran!
Dúdolászva öntöm a poharakba a gyümölcslét,amit aztán lerakok egy műanyag tálcára.Rádobok két zacskó chipszet.Jobban mondva levegőt,mert manampság azt veszünk és nem nasit.Szerencsétlenkedve,de sikeresen feljutottam a szobámba.Megint gyakoroltam az egyensúlyozást,és még mindig fokozott fejlesztésre szorulok.Leültem a laptopom elé,és beírtam a keresőbe,hogy Tumblr,ettől a perctől kezdve se hallás,se figyelem. Csak magam és a gondolataim.
Az a pár perc,ami úgy fél óra lehetett,csak úgy elröpült.Volt,nincs.
Óvatosan kinyílik a barna fa ajtóm,és Berni kukucskál befelé.
-Ció!-köszöntöm kedvesen.
-Azt hittem megijeszthetlek.-nevet,és bátran belép,majd lecsüccsen a törzshelyére,ami egyébként az olvasósarkom.
-Engem? Ugyan!-legyintek.-Nyugodt a lelkiismeretem.-nevetek vele,és felállok a pörgös,szerintem irodai székemből,majd helyet foglalok mellette.-Helyzet?
-Tegnap volt Ricsi.Elvittem átnézetni a kicsit.-rögtön megértettem mi fog következni.Egyébként A KICSI Detti sportmotorja.
-Mit tehetek érted?-nézek rá türelmesen.Láttam rajta,hogy totál össze van zavarodva,pedig rá ez abszolút nem jellemző.
-Sosem leszek neki elég jó!-csapkodja a térdét kezeivel.Megkezdődött a hiszti 1.epizódja.Tudtam én,hogy Janka nem kell ide.Ő egyébként a nyöszörgő barátnője,imád kézizni és focizni,mellesleg meg 14 éves.El tudunk mi hárman lenni ha nagyon muszáj,bár jobb szeretem a két főjű találkozókat.
-Ha bedumálod magadnak,akkor egész biztos.De tőled nem tűröm meg az ilyet,így kérlek moderáld magad.Bár végül is mindegy,mert Richárd se százas néha.-papolok,és elkezdek mászni a túlélési pakk felé.
-Se ötvenes-sóhajt.
-De nem járhatok hetente a műhelybe!-folytatja a műsort.-Ha akart volna,már meghívott volna valamire vagy valahova.
-Ezért jársz kéthetente!Pont a névnapján.-mászok vissza hozzá üdítővel a kezemben.-Tiszta dinka vagy!-bököm meg a homlokát az ujjammal.-A sötét csak ne szóljon!-kuncog.
-Mondja a szőke!-vágom rá,azután szorosan megölelem,valamint mélyen a szemébe nézek.-Elintézem.-bólintok.
-Köszönööm!-ujjong. -Jövőhéten ráérsz?-kérdezi sejtelmesen.
-Tiéd vagyok!-tárom ki mindkét karom.
-Az...-számolja magában.-Tizenegyedike.
-Miattam. Hová megyünk?-kíváncsiskodok.
-Ahová viszlek.-vigyorog.
-Hová viszel?
-Egy jó helyre!-kacsint.Direkt húzza az agyam.
-Bízom benned.-mosolygok vidáman.
Miközben barátnőm csendben olvas,én pakolászok.Olyan itt nálunk,mint egy családtag.Néha szó nélkül beállít,de senki nem szól érte.Lakásban is feltalálja magát,szóval...van egy nővérem.Bár,jobban mondva Detti a másik felem.Ahol én lakom ott ő is.
-Tudod mit kapsz szülinapodra?-jut eszébe,és nagyokat pislant felém.
-Nem. Anyáék szót sem szólnak róla,így nagy buli lesz.
-Az tuti.-nevet,én pedig rekordgyorsasággal fordulok felé.Ebből a hangból simán kiveszem,hogy tudja. Szúrósan nézek rá,ő pedig az első könyvet ami az útjában van,és az enyém,felemeli és beleolvas.-Az agresszió fajtái? Te beteg vagy?-kérdezi nem kis éllel a hangjában.
-Van antiszociális és proszociális.Az anti a közösség ellen irányul,az utóbbi pedig a közösség és az egyén céljait egyaránt szolgálja,ha jól tudom.Van bizonyos indulati agresszió,melynek egyedüli célja,hogy fájdalmat okozzunk a másiknak.Az instrumentális agresszió...-kezdek kiselőadásba.
-Nem kell folytatni,köszi.Ötös,és pszichológia kar.
-Bezony,bezony.-helyeselek és nekiállok portalanítani.-Segítesz?-dobok felé egy rongyot.
-Nappali vagy nálad?-kérdezi és feltápászkodik.
-Ahol szeretnél.-kacsintok.
-The Ramones.-adja ki kiktől szóljon a nóta.
-Cortez is szereti.SZJG.-ugrálok a telefonomig,ami persze a szoba másik végében van.
-Ahha,jó.Biztos.-bólint,aztán nekiáll.
Két óra takarítás és egyben rendrakás után fáradtan huppanunk le a nappaliban található extrém kényelmes kanapéra.Csak nézünk ki a fejünkből,hosszasan.Anya dalolva mászkál a lakásban,és mikor harmadszori ránk pillantáskor mi még ugyanúgy vagyunk elhelyezkedve,erősen aggódni kezd.
-Khm,lányok!-markolássza a konyharuhát.-Jöttök sütit sütni?-Erna azonnal felpattan,cukrászlélek.Én nyűgömben fordultam egyet a fekhelyen, tetejébe nyafogtam pöppet.Öt perc után barátnőm kilép a konyhából,elém sétál,rám néz,én pedig nyöszörgök egyet.A válasza erre az,hogy megfogja a karom,és ráncigálni kezd.Tapasztalatból tudom,hogy képes akár végighúzni a fél lakáson...nyaltam már fel.Aztán még rám is esett anno!
-Te szorgoskodsz,és dumálok,megegyeztünk?-nézek rá ártatlan pofival.
-Meg.Kezdheted!
-Tudtad,hogy univerzális élménykör a lelki betegség?
-Ü-ü.-rázza a fejét jobbra ballra.
-Gyanítottam.
-Na,és azt tudtad-e,hogy a belső környezet állandóságát fenntartó működést homeosztázisnak nevezzük?
-Mondjak még ilyen okos dolgokat?
-Kíváncsian hallgatlak.-mosolygok,és nagyon vártam mit tartogat abban az okos buksijában.
-A születésünket követő néhány év alatt megtanuljuk,hogy a társadalom bennünket körülvevő tagjai szinte minden megnyilvánulásunkat minősítik.-felelte.A végére felkacagtam.
-Igen,ez jó volt.Jól túlbonyolítottad,igazán diplomatikus vagy.-mondom szórakozottan,és homlokára nyomok egy puszit.
-Igyekszem nem lemaradni melletted.-vigyorog.
Jó nézni anyumat és barátnőmet,ahogy így együtt munkálkodnak.Szerencsére remekül megértik egymást,pedig először nem volt felhőtlen a viszonyuk.Elővettem a telomat,és csináltam róluk pár képet,utána pedig benéztem egy közösségi oldalra.Berni kihasználva az alkalmat,hogy mélyen elgondolkoztam,így lankadt a figyelmem,mögém lopózott,ezután összetúrta a hajam a lisztes kezével.Azonnal felpattantam,és megkezdődött a most elkaplak hadművelet.
Épp nagyban kergetőztünk,mikor apu hazaért.Csak megrázta a fejét,megrántotta a vállát,és ránk hagyta.Az évek alatt megszokta az őrültségeimet és a szerencsétlenkedéseimet.
Kb tíz percig üldöztem,mire kiszemelt zsákmányom elém esett.Szó szerint.Kell neki szőnyegen úgy sietni.
-Túl könnyű vagy így,állj fel,és próbálj bejutni a szobámba.Ott a telod,muhahaaaa!-azzal sprinteltem a lakomig.Bezártam az ajtót,és hagytam had dörömböljön.
-Szánj már meg!-kiálltja,én pedig a túloldalon kacagok.
-Csak azért,mert haza is kell érned.-fordítom el a kulcsot.
-Na végre,kösz!-nyitja ki az ajtót,és rám ugrik. Tudhattam volna,hogy készül valamire.Ilyen csóri szöveget nem gyakran hallani tőle.
Megérdemelt "verésemet" a telefonom csörgése szüntette meg.Mindenkinek este jutok eszébe,aranyos.
-Szia Muci!Zavarhatlak?-hallom meg azt a lágy hangot.Már nagyon hiányzott.
-Hellobello Anci!Itt van Berni,épp most indul haza,kikísérem,utána visszahívlak.Okci?
-Rendben.-megvártam a választ,és kinyomtam.
Barátnőmre nézek,aki türelmetlenül várja mit fogok vele tenni.
-Hercegedet elintézem.Miatta ne félj,de utána tiéd a pálya!Nem játszok postást!-közlöm ridegen.
-Köszönöm.-lép hozzám,és megölel.
-Vigyázz magadra!-intem útjára,azzal kilép.A falat bámulom,és hallgatom a lent folyó párbeszédet később ajtócsapódás. Elment.
