3.rész

Élni.Nevetni.Szeretni.

~1 évvel később~

Az ember nem is gondolná mennyi minden történhet 1 nap alatt is. Van mikor nem történik semmi,és abba fáradunk bele. Van mikor annyi minden történik,hogy abban fáradunk bele. Van,mikor úgy érezzük 24 óra is kevés. Mindenben el lehet fáradni,az életben is.
Makulátlanna tünt a létem,de korántsem volt az. Álruhában voltam. Sokáig. Nagyon sokáig. Megérintett a változás szele,és rájöttem,hogy ez így nem jó. Nem ez vagyok,és rá kell találnom önmagamra.
Mindenkinek van egy küldetése élete során,amit teljesítenie kell.Én megismertem a küldetésem. 
Barátok,szerelmek,nyár és ősz,váltja egymást. Az idő telik,napok telnek.
Egy mosoly egy olyan személytől,aki eddig csak sírt. Egy régóta várt nevetés,egy olyan személytől akit nagyon szeretsz.Egy tüdőből jövő kiálltás,mert sikerült az,amit annyira szerettél volna. Mámor,öröm,sikítás és térdrerogysz.Sírsz. 
Egy veszekedés,amikor a világ a tetejére áll.Egy múlt,amit megéltél. A küzdések,amikre büszke vagy. Egyedül csináltad végig.
Nem tudják igazából ki vagyok,és hova tartok.


Kinn sötét van,fülledt a levegő,egy-egy lámpás világít.Egy hatalmas sátor,ahol sok ember van,azok az emberek akiket szeretek.Akik nélkül nem lennék az,aki vagyok. Talán csak egy mondattal támogattál,vagy egy mosollyal,vagy utalás nélkül tettél olyan megjegyzést ami a lelkemig hatolt.
Körbenézek és boldog vagyok. A jelenemmel. De csak azért,mert megérdemlem.Ezt,ami most történik velem.
Kezemet a szám elé teszem,egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Valaki huncutul mögém lopozik,és megfogja a derekam.Én letörlöm az érzelmem jelét.
Felolvasztottad jég szívem.Bízhattam benned.Érezhettem melletted. Nem féltem.Kiálltam magamért,mert tudtam,hogy te itt vagy nekem. A legnagyobb hülyeségemben is. Elkapsz,és nem hagysz elesni. Én sem engedem magam.
-Köszönöm.-suttogom,és mellkasára hajtom fejem.
-Bocsáss meg.-hangja őszinteségről és megbánásról árulkodik.-Minden buta tettem.Amikor én nem tudtam hol áll a fejem.-mondja hansúlyozva.Hirtelen maga elé fordít,így szemtől szembe állunk,az arcunk majdnem összeér.Hallom a szívverését.-Amikor még csak játszottam veled. Amikor másnak írtam,hogy feküdjön mellém.Te elvarázsoltál,mégis kapzsi voltam és több kellett.Nem akartam kockáztatni.De miattad megéri.Minden pillanat,amit veled tölthetek,tökéletes.Nem akarlak elveszíteni!
 Nagy levegőt veszek,nem tudom mit mondhatnék,elakadt a lélegzetem.Annyira szeretem,hogy mindjárt szétnyílok,és rózsaillatfogja elárasztani a levegőt.Érzem,ahogy remegek,ez a sokkos állapotom jele,még nem teljesen fogtam fel,mi történik velem,csak csillogó szemébe nézek,abba kapaszkodom.
-Elmondjam mit látok?-kérdezi mosolyra húzodó arccal,én pedig megilletődve bólintok.-Egy gyönyörűséget!Elérhetetlent,de megkaphatót,akit ki kell érdemelni.Mosolyod huncut,játékra kész.Csókra vagyó,álmodózó.Boldogsággal eltöltő.De mégis a szemed az,ami a gyémántnál is szebb.Kavargó és éles.Sokszínű és kiolvashatatlan,bátor és egyben bátortalan.Elszánt,olyakor bizonytalan.Valóságos,nekem mégis álomszerű.
-Hű.-suttogom elképedve.
-Még nem fejeztem be.-csitit,bár szóra nyitott szám,nem felelt.-Imádom a szemeidet!Az életed van benne.Okosan kell belőle olvasni.Tiszta jin-jang.-a szavak csak úgy áramlanak kifelé belőle,és minél többet mond,annál jobban megkönnyebbül. Vajon mióta tartogatja ezt?-Imádom a hosszú,nőies orrod,a sűrű barna hajad,főleg mikor belekap a szél,és ha beletúrsz,néha libabőrözöm.Az érintésed...-keresi a szavakat,én pedig kíváncsian várom a folytatást.-Sosem érdemeltem meg.Kevés vagyok hozzád,de borzasztóan szeretlek!Nincs még egy olyan ember,ki annyira szeret,mint én!-nekem pedig minden vele töltött idő végigpörög.Kicsit bele is szédültem a gondolatba.Épp szerelmet vallott!Nem is akár hogyan.
Csend telepedett közénk,vártunk.Méghozzá rám.
-Az élet olyan,mint amikor hintázol.-kezdte.
-Tudom.Elolvastam amit írtál.Fantasztikus!-bólintok,és elmosolyodok.-Eszembe jutott az első alkalom,mikor megláttalak.
-Tudod mikor hittem el igazán,hogy ide való vagy?-kérdezi,hangjában pedig feltünt némi pimaszság.
-Igen.-nevetek.-Mikor felidegesítettél és versenyeztünk.
-Emlékszel mi volt a mondatod hozzám,mielött felültél?-és ekkor leesett.
-Néha könnyebb úgy komunikálni,ha külön motoron ülünk,és nem ugyanazon.-nevetek fel kínosan,erre ő is elmosolyodik.
-Pontosan.-helyesel-Mit gondolsz most?
-Hogy rendkívül bölcs vagyok.-jelentem ki komolyan.
-Azon kívül?-símitja meg a karom.
-Van a mondatomban igazság,csak kissé átértékelődött.-amint kimondtam az utolsó szót,fejemben megjelent a dallam,szöveggel együtt.Átértékeled magadban a világot!-Szeretlek!-bököm ki váratlanul,és tudom,hogy nem erre számított.-Régóta.De rád vártam.-mosolyodtam el,Zsombortól pedig érzelemmel teli csókot kaptam.
-Nagyon boldog szülinapot,kicsim!