5.rész

Ismeretségek és találkozások

Sietve rohangálok a lakásban,ügyesen kikerülve a bútorokat,nem akarok velük összetűzésbe kerülni,van elég folt így is rajtam.Valaki meglátná a lábam,azt hinné vernek.Persze,én össze magamat.Egy szál pólóban és bugyiban mozgok,sürget az idő.Kell nekem mindent az utolsó pillanatra hagyni,korholom magam.
-Kislányom,itt van Ati!-kiáltja fel édesanyám,aki a földszinten szorgoskodik a konyhában,megint.-Felmehet?
-Jöjjön,bár még fel sem öltöztem!-válaszolok kissé idegesen.
-Majd segítek!-érkezik meg a vidám férfihang.-Ugorj a hátamra!-incselkedik.

-Szeretnéd,mi?-pattanok mellé két arcpuszi erejéig.Szerencsére nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteni az unokabátyámmal az utóbbi időben.
A kérdésemre huncut kacsintást kaptam,tudja ő,hogy lehet egy lányt levenni a lábáról,nagyon is tudja.Sőt,külső adottságaival nagyon is tisztában van,ezt pedig ki is használja amikor csak lehet.A kedvenc helyzetem persze azért az,mikor megjelenünk valahol kettesben,és úgy néznek rajtam végig,mint Attila barátnője.Azok az irigykedő pillantások,imádom,aztán mikor megtudják,hogy én vagyok az unokahúg,és jön a kis csipogásuk.Áh,utálom.
-Hé,most komolyan becsaptad elöttem az ajtót?-háborodik fel egy pillanatra,aztán aranyosan nézve kikukucskálok hozzá.
-Egy kis türelmet kérek az úrtól.-mosolygok.
-Hozzád az kell,egy fazékkal.-morogja az orra alatt,majd ott ahol van,lecsüccsen.Aprót megrázon a fejem,amolyan ebbe meg mi ütött gondolattal,aztán visszamegyek a szekrényhez.

Negyed óra múlva már vígan hajtottunk a kocsijával a motorpályához.Különös csend telepedett közénk,de nem tudtam vele foglalkozni,nem kötötte le annyira a figyelmem.Azt sokkal inkább a táj,bámultam kifelé a fekete Gonda Accord ablakán.
-Minden rendben otthon?-szegezi nekem a különös kérdést,egyáltalán nem a megszokott hangnemben.Ránézek,és látom,hogy zavarban van.De ugyan mitől?
-Fogjuk rá.Miért?-érdeklődök.Nagyon is felkeltette az érdekődésem.
-Felhívtam tegnap apád,hogy ma idejövök érted,és azt egyeztetjük.Eléggé morcos volt,és nem tanúsított különösebb figyelmet irántad. Többek között azt is mondta,hogy elrohantál,ahogy szoktál.-majd rám néz egy pillanatra.-Ahogy szoktál?
-Nem túl fényes apámmal a kapcsolatom,megint.Vannak enyhe drámáim is,én csak több figyelmet kérek tőle,ennyi minden.Arra gondoltam,szóvá teszi azt,ha rosszabb útra tévednék,de nem.Hagyja!-egyre magasabbra emelkedik a hangom,kezd eluralkodni rajtam az idegesség.
-Hah,ez hülyeség!-akad ki.-Hasonlítotok.Lehet,hogy ő idősebb,de mindketten gyerekesen viselkedtek.Ülj le vele,és fejezd be a játékot! Talán csak erre vár,és a szemében is csak nőnél valamelyest ezáltal.Emma,kérlek!
Nem gyakran hallottam Attilát ilyen komolyan beszélni,sőt.Ha jobban belegondolok talán soha.Ragad rá valami a suliból,vagy kezd érett emberré válni?Húha,mik vannak!
-Rendben.-válaszolom,de érzem azt a bizonyos energiát.Tombolok belül,és legszívesebben rombolnék,ütném ami az utamba kerül,de csak türjük.Elfordítom a fejem,és ismét a tájat lesem,de gondolatban messze járok,vitatkozom magammal,és folyik a harc.A kérdés már csak az,hogy melyik gondolat lesz a nyertes.
-De akkor is érdekel hol voltál tegnap.-tér vissza a nekem kicsit sem tetsző témához.
-Nem szabadulok tőled.-motyogom.
-Míg el nem mondod.Mire valók az unokatesók,nemde?-nevet.
-Elfutottam Zsomborhoz.Ezt ne ilyen menekülős dolognak vedd,csak dúlt bennem az energia.Aztán vele voltam.Meg estefelé Annával,volt egy komoly beszélgetésünk.Mikor otthonról elrohantam őt is ott hagytam,pedig vagy fél órát dörömbölt.-darálom.
-Nem semmi.-feleli.-Jó,ennyi.Csak ha ki kell húzni a bajból tudom merre keresgéljelek.-bólint.
-Ati az alibim.-nevetek fel,mire kicsit rácsap a combombra,amolyan eltaláltad kislány stílusban.
  A fő út mentén,hirtelen nyílik egy aszfaltos út,a két szélén terebélyes,lombhullató fákkal,így tudom,hogy hamarosan odaérünk.Majd ahogy elhagyjuk a nyaralókat-igen,ilyen környékre tévedtünk-,rögtön megpillantjuk a kékre festett apró házikót,ami már a pálya területén van.Itt történik a bejelentkezés,hogy megjöttünk,valamint itt értesülhetünk a legfrissebb pletykákról.Most járok itt harmadszor,és még az emberekkel sem beszéltem.Csak azokat ismerem,akik Attila haverjai,de őket már régebbről,ezért elhatároztam,hogy ma ismerkedni is fogok.
-Jó,ide leparkolok,árnyékos marad egész délután.-magyaráz.
-Akkor hét körül itt találkozunk?-türelmetlenkedek,és már pattannék is ki a járműből.
-Ne siess annyira kiscsillag.Ma az enyém vagy,és az én felellősségem,szóval még az öltözőig is elkísérlek.-kotorászik még kicsit.Áh,az én idegeim nem erre vannak tervezve,kiszálltam a kocsiból,és egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyom,ami elég viccesnek tűnhetett.
-Legközelebb el se hozlak,fenomenális vagy!-dörgöli az orrom alá,és végre elindulhattunk a hosszú,barna épület felé,ami a pálya intézkedő központját jelentette.Kis hotelféleségnek tűnik nekem eddig,szobák találhatók benne,öltözők,előtér,büfé.
Belépünk az ajtón,és rögtön a beszélgetőteremben találjuk magunkat,ahonnan különféle folyósok juttatnak el minket a helységekhez.Ámulva és bámulva maradok le,miközben Ati már valami Szabi nevű gyerekkel sztorizgat a hétvégéről.
-Szóval ő az unokahúgod.-eszmélek fel,ekkor veszem észre,hogy engem mérnek végig tetőtől talpig.
-Befejeztétek?Szörnyűek vagytok!-gesztikulálok a kezemmel,és elrohanok.Magam sem tudom hová,és szerencsémre nem követnek.
Késöbb veszem észre,hogy nagyon is jó felé tartok,mert erre lehet kimenni a motorokhoz.Nem volt egyenlőre még kedvem ebben a melegben a szerelésem felvenni,úgy döntöttem,hogy ma takarítok egy kicsit.Ráfér már Zarára,úgyanis így hívom KTM motrom.A történet jó is lett volna,csakhogy az ajtó,ami előttem állt nem nyílt ki.Pedig hatalmas betűkkel ki volt rá írva,hogy nyitva.Hirtelen a semmiből mellém terem egy szöszke,velem egyidős csajszi.
-Had segítsek!-nevet,én pedig zavartan megköszönöm és tovább rohanok.Ekkor tudatosul bennem,hogy az ajtó,amit én kifelé nyithatónak tartottam,befelé nyílt.Pillanatok múltán már magammal vitatkozom,hogy lehetek ennyire szerencsétlen...


 Talán még egy órát is eltöltöttem azzal,mire megtaláltam a járműket,akkor a takarításhoz mindent beszereztem,aztán megkerestem az erre kijelölt helyet.A Nap csak úgy tüzelt,egy poros,földes placcon voltam,a levegő párás,és a széljárás minimális,az ájulás veszélye gyakori.A mosás vége felé jártam,mikor megjelent ő.Lazán sétálgatott a terepen,ismerős lehetett neki,ez látszott magabiztos lépteiből.Közben motoromat tisztítottam tovább,de egy pillanatra nem vettem le a szemem a lányról.Hosszú,vörös hajába gyengéden belekapott a szél.Pff,mint aki egy remek reklámból lépett volna elő.Nem volt túl magas,165 centiméter körül mozoghatott,nálam alacsonyabb volt,viszont az alakja...formás és vékony,akár egy modell.
-Hé!-szólítom le,mikor közelebb ért.Meglepődve mutat magára,mire helyeseltem.-Igen,te!-mosolyogva lépett oda hozzám,és mikor elém ért,egyszerűen szemberöhögött.Kedves...
-Csáó Emma!-köszöntött,én pedig felálltam.Kezemben lévő rongyot viszont nem engedtem el,erősen megmarkoltam,azután megszorítottam.Gyerünk Em!Menni fog!
-Ismerjük egymást?-nézek rá felvont szemöldökkel.
-Drágám-simítja meg bal vállam-egy lány érkezett a crossmotorosokhoz.Csinos leányzó.-kacsint.-Ez a hír,mint egy futótűz.-magyarázza,én pedig megpróbáltam elképzelni.Hát...hagyjuk.-De udvariatlan vagyok,még be sem mutatkoztam.Gréta vagyok.-vigyorog,én pedig nyugtázom.-A történetedhez hozzátartozik,hogy Attila az unokabátyád.
-Mindent értek.-nevetem el magam kínosan,és már azon kezdek agyalni,hogy fogom őt kifaggatni.
-Gyere,bemutatlak az én falkámnak.-perdül meg,és int,hogy igyekezzek.Whoá!Erre felé már csak így megy? Minél többet látok meg a helyből,annál jobban imádom!